A vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) a sugaras úszójú
csontos halak porcos ganoid csoportján belül a tokfélék (Acipenseridae) családjába
(rendszertan) tartozó faj.
Előfordulása.
Ponto-kaszpikus régió. Oroszországban Nyugat-Szibériáig honos,
de megtalálható az Urálban és a Volgában is, de előfordul a Bug, Dnyeper,
valamint a Dnyeszter folyókban is. Az Al-Dunában is gyakori, hazánkba
csak igen ritkán jut el. A folyószabályozás előtt gyakori halfaj
volt. Abban az időben elterjedt volt a Vág, a Dráva, a Száva, a
Tisza, a Körös, a Zagyva, Maros folyóinkban. Utoljára 1980-ban észlelték
Tiszafüreden.
A vágótok Anadrom faj,
élőhelyi sajátosságait ez határozza meg. A tengerben is bentikus (víz fenekén
élő) előfordulású, elsősorban a sekélyebb tengerparti területeken tartózkodik.
A vándorlásnak jellegzetes tér és időbeli mintázata van.
Alfajai. A vágótoknak három alfaja ismert (Acipenser
gueldenstaedti persicus, Acipenser gueldenstaedti colchicus, Acipenser
gueldenstaedti gueldenstaedti)
A rokon tokfélék a lénai
tok, a viza, a kecsege, a sőregtok, a sima tok. A rokon tokféléket
főleg a száj és a bajusz jellegzetességei különböztetik meg.
Ismertetőjegyek. Teste
megnyúlt, hengeres, orra viszonylag rövid, tompán lekerekített. A második
legnagyobbra növő tokfélénk, akár a két méteres hosszat is meghaladhatja,
tömege pedig megközelítheti a 100 kg-ot.
Törzse megnyúlt, orsó alakú,
orra viszonylag rövid, lekerekített. Farokúszója heterocerk. Színe változatos,
háta többnyire szürkés-fekete, sötétzöld, a fiataloké kékes. Alsó állású szája
közepes méretű, lapát alakú és kerekded átmérőjű...(A halak szájállásának főbb típusai) Bajuszszálai simák és
rövidek, az orrcsúcshoz közelebb erednek, mint a szájhoz.
10-13 hátvértje éles,
hátrafelé irányuló hegyekkel, a hason 6-12. A 21-50 kis oldalvért távol
helyezkedik el egymástól, ezért közöttük láthatóvá válik az oldalvonala.
Tápláléka. Táplálékát elsősorban a fenéken szerzi be. Fő
táplálékai rákok (Amhipoda, Isopoda, Decapoda), puhatestűek (Mollusca),
szitakötő lárvák (Odonata), kérész lárvák (Ephemeroptera), valamint a kisebb
termetű bentikus halfajok, elsősorban gébek (Gobiidae)...(Gébek Magyarországon) Jellemzően az idősebb
példányok fogyasztanak kisebb halakat.
Szaporodása
a folyók durva kavicsos, mélyebb (4-7
m) területein zajlik. A vágótok a tengerből úszik, fel a folyok torkolatánál. A
vándorlásuk részben kora tavasszal, részben ősszel zajlik. az ikrákat a folyók
sóderes medrében szórják szét. Egy-egy egyed 100-800 ezer ikrát rak le a
folyófenéken. Viszonylag későn válnak ivaréretté. A nőstények 10-12, a hímek
7-9 éves korukban.
Angol név: Russian stör
|
Német név: Waxdick
|
