VÁGÓTOK (Acipenser gueldenstaedti)

A vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) a sugaras úszójú csontos halak porcos ganoid csoportján belül a tokfélék (Acipenseridae) családjába (rendszertan)  tartozó faj.

Előfordulása. Ponto-kaszpikus régió.  Oroszországban Nyugat-Szibériáig honos, de megtalálható az Urálban és a Volgában is, de előfordul a Bug, Dnyeper, valamint a Dnyeszter folyókban is.  Az Al-Dunában is gyakori, hazánkba csak igen ritkán jut el. A folyószabályozás előtt gyakori halfaj volt.   Abban az időben elterjedt volt a Vág, a Dráva, a Száva, a Tisza, a Körös, a Zagyva, Maros folyóinkban.  Utoljára 1980-ban észlelték Tiszafüreden.

A vágótok Anadrom faj, élőhelyi sajátosságait ez határozza meg. A tengerben is bentikus (víz fenekén élő) előfordulású, elsősorban a sekélyebb tengerparti területeken tartózkodik. A vándorlásnak jellegzetes tér és időbeli mintázata van.

Alfajai. A vágótoknak három alfaja ismert (Acipenser gueldenstaedti persicus, Acipenser gueldenstaedti colchicus, Acipenser gueldenstaedti gueldenstaedti)

A rokon tokfélék a lénai tok,  a viza, a kecsege, a sőregtok, a sima tok.  A rokon tokféléket főleg a száj és a bajusz jellegzetességei különböztetik meg.

Ismertetőjegyek. Teste megnyúlt, hengeres, orra viszonylag rövid, tompán lekerekített. A második legnagyobbra növő tokfélénk, akár a két méteres hosszat is meghaladhatja, tömege pedig megközelítheti a 100 kg-ot.

Törzse megnyúlt, orsó alakú, orra viszonylag rövid, lekerekített. Farokúszója heterocerk. Színe változatos, háta többnyire szürkés-fekete, sötétzöld, a fiataloké kékes. Alsó állású szája közepes méretű, lapát alakú és kerekded átmérőjű...(A halak szájállásának főbb típusai) Bajuszszálai simák és rövidek, az orrcsúcshoz közelebb erednek, mint a szájhoz.

10-13 hátvértje éles, hátrafelé irányuló hegyekkel, a hason 6-12. A 21-50 kis oldalvért távol helyezkedik el egymástól, ezért közöttük láthatóvá válik az oldalvonala.

Tápláléka. Táplálékát elsősorban a fenéken szerzi be. Fő táplálékai rákok (Amhipoda, Isopoda, Decapoda), puhatestűek (Mollusca), szitakötő lárvák (Odonata), kérész lárvák (Ephemeroptera), valamint a kisebb termetű bentikus halfajok, elsősorban gébek (Gobiidae)...(Gébek Magyarországon) Jellemzően az idősebb példányok fogyasztanak kisebb halakat.

Szaporodása a folyók durva kavicsos, mélyebb (4-7 m) területein zajlik. A vágótok a tengerből úszik, fel a folyok torkolatánál. A vándorlásuk részben kora tavasszal, részben ősszel zajlik. az ikrákat a folyók sóderes medrében szórják szét. Egy-egy egyed 100-800 ezer ikrát rak le a folyófenéken. Viszonylag későn válnak ivaréretté. A nőstények 10-12, a hímek 7-9 éves korukban.

Angol név: Russian stör

Német név: Waxdick

Forrás:   Vágótok (Wikipédia) Tankönyvtár Terra alapítvány

VASKOS CSABAK (Leuciscus souffia)

A vaskos csabak (Leuciscus souffia) a sugaras úszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjéhez, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjához tartozó faj. A Duna-medence bennszülött faja ezért nagy természeti értéket képvisel. Veszélyeztetett és ezért megóvása élőhelyein, kiemelt fontosságú feladat. Magyarországon csak elvétve átsodródó példányokkal lehet találkozni. 

Előfordulása. Magyarországon csak elvétve átsodródó példányokkal lehet találkozni. Magyarországon, a Felső-Tisza-vidékén, és annak mellékvizein, a Mura hazai szakaszán lehet elviekben találkozni vele, hiszen nagyon ritka. Egyetlen bizonyított előfordulását 2004-ben a Tiszán Tiszacsécsénél jelentették. Legközelebbi, de határainkon kívül eső populációi a Mura szlovéniai szakaszán, illetve kelet felé a Felső-Tiszában, valamint a Tisza romániai mellékfolyóiban és azok patakjaiban élnek.

A vaskos csabak a Duna és a Rajna középső és felső szakaszának gyors folyású vizeiben él, ritkábban tavakban is előfordul, például megtalálható a Boden-tóban és az Alpokban 850 méterig.

Hasomló fajok. Testformája és szájállása alapján a nyúldomolykó, és a gyöngyös koncér halakhoz hasonlít. Narancsszínű oldalvonala, és afölött húzódó kékesszürke sáv jó támpontot ad a megkülönböztetésére.

Megjelenése. A vaskos csabak teste erősen nyújtott, oldalról kissé lapított. Testéhez viszonyítva a feje aránylag kisméretű, és a szeme közepes nagyságú. félig alsó állású előrenyúló szája van. Orra tompa, a szájszöglete kissé túlér az orrnyílás vonalán. 48-56 nagyméretű pikkelye van az oldalvonal mentén. Oldalvonala narancsszínű és fölötte az orrtól a farokúszóig egy kékesszürke sáv húzódik. Kis termetű hal testhossza 12-17 centiméter, ritkán éri el a 20 centimétert.

Életmódja. Rendszerint a kavicsos szakaszokon, kisebb csapatokban keresi táplálékát, melyet a vízfenéken előforduló gerinctelen szervezetek alkotnak. Étlapján főként kisebb csigák, bolharákok, rovarlárvák szerepelnek, de alkalomadtán algákat és a vízre hulló hernyókat is fogyaszt.

Szaporodása. Vaskos csabak szaporodása április-május hónapokra esik, amikor a vízfolyások felső szakaszaira vonul. A hegyi vizek kavicsos medrű, sekély vizű, de sodrásos részein csoportosan ívik. Az ivarérett hímek zömmel 10-12 cm hosszúak, az ikrások valamivel nagyobbak


Forrás:

Wikipédia (Viza Huso huso)
Horgász.hu
Tankönyvtár

A ponty-félék korcsai  (Brehm)

 

Angol név: Soufie

Német név: Strömer Tilos a horgászása!